29. Divatbemutató - Part I.

Szióó mindenki.♥ :))
Most nem beszélnék sokat, mert így is szűkös az időm, és mire berakok minden képet, addigra meg fogok őszülni. :DD
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez!:)♥
És itt vége is:D
Ui.: Elnézést a formai hibákért, mint pl. a fehér hátterű kiemelés, vagy a sorok közti hiány. Nem tudok velük mit kezdeni. Negyed óráig rendezgettem, csak mindig cvsak rosszabb lett. Már nem bírok idegekkel. :S :DDD nem, komolyan. nagyon felhúztam magam rajta, úgyhogy így maradt:DD
Kellemes Olvasást♥!

Elrepült a csütörtök. Én pedig félni kezdtem. Több okból is.

Holnap lesz a divatbemutató. Halvány lila sejtelmem sincs arról, hogy milyen lesz. Az biztos, hogy nagyszabású. Elvileg több tévécsatorna is ott lesz. A lábam remeg, már ha csak bele is gondolok. Ez lesz az első alkalom, hogy tévében szerepelek.

Aggodalmam másik fő oka Justin. Ezen a hétvégén elmegy. Ez könnyít is a helyzetemen, mivel a tanára vele megy, így felfüggesztjük a magánóráimat, amit azért bánok is, mert Jenny jó fej volt. Másrészről viszont nem örülök annak, hogy elmegy. Kezdem megkedvelni. Igen, jól mondom. Megkedveltem. Erre tegnap este jöttem rá igazán, miközben az ágyamban fekve gondolkodtam rajta. Tényleg nem lehet semmi kivetnivalóm vele kapcsolatban. Kedves, vicces, cuki pofákat tud vágni, jó a teste és helyes – erre a kettőre leginkább a vásárlás alatt döbbentem rá, de a kosarazáskor is szemezgettem már az izmaival. Denise és Cassie ilyenkor azt mondaná: álompasi. Denise Justin esetében is ezt mondaná, Cassie már nem, mindenesetre kivételesen most én is Den pártját fognám.

Szóval ha Justin elmegy, magamra maradok. Carin még 2 napig itt marad, aztán ő is elmegy. Akkor aztán végképp lőttek nekem. Justin volt az, akivel poénkodtam és aki legtöbbször naprakészen állt egy beszélgetésre vagy egy fuvarra. Nem, egyáltalán nem az fog hiányozni, hogy nem lesz ki hurcolja a fenekem a boltokba. Maga Justin fog hiányozni. A személyisége. Amit megismertem, és kiderült, hogy szerethető. Nem egy egós, nagyképű, öntelt sztár, aki csak a pénzre hajt. Segítőkész és figyelmes, emellett humora is van és ha nem éppen olyan szituációban vagytok, hogy a lány szívből utálja a fiút, akkor még a társasága is élvezhető.

Rendben, elég volt Justinból. Tegnap este óta túl sokat áradozom róla. Azt hiszem, ezt nevezik megnyerő személyiségnek. Egyszer ismerd meg, sosem fogod elfelejteni. Még mindig meglepődöm, hogy nekem ilyen gondolatok kavarognak a fejemben…

És megérkezett a péntek. Egészen pontosan fél óra múlva találkozunk a hallban, hogy indulhassunk. Megnehezíti az életünket ez a fránya idő. Elegánsan kell odamennünk, de még egy koktélruhát sem tudunk felvenni, mert lefagyasztja a lábunkat a szél. Mellesleg, nagyon havazásra állnak a felhők. Csak ne ma esne le az első hó…!

Egy krémszínű nadrágot és egy barna felsőt vettem fel. Ez megteszi majd arra a kis időre, míg a limuzintól a bejáratig sétálunk.

Délután 2 óra van. Este 8-kor kezdődik a bemutató. Maximum 3 órára odaérünk, 3 óra alatt elkészítenek minket, aztán elmagyarázzák a legfontosabb tudnivalókat és kezdődhet is.

A limuzinban zötykölődve eszembe jutott, hogy felhívhatnám anyát. Misha velem szemben ült, így illendőnek éreztem először engedélyt kérni a magánbeszélgetésemre. Persze megengedte, úgyhogy tárcsáztam anyát. Közölni akartam vele, hogy elméletileg benne leszek a tévében, de már tudott róla. Carinre gyanakodtam, s mint kiderült, tényleg ő mondta el. A pár percesre tervezett beszélgetésünk majdnem 10 percig tartott, így sikeresen lemaradtam pár fontos információról, amit Misha mondott. Annyit láttam csak, hogy Kaila nagyon meglepődik, de anyára figyeltem, úgyhogy le kellett gyűrnöm a kíváncsiságom.

- Megérkeztünk. – dörzsölte össze a tenyerét izgatottan jelenlegi „mentorunk”. – Nekem lesz most egy körülbelül egyórás megbeszélésem, aztán megkereslek titeket a szobátokban. Jó tanácsként fogadjátok meg: tegyétek azt, amit a stylistok mondanak. Ha szerencsétek van, akkor olyat fogtok ki, aki kevésbé lenéző veletek, s az olyanokkal még el is lehet beszélgetni. Csak természetesen, és adjátok magatokat. – kacsintott rám, majd Kaila kezét is bátorítón megszorította. – Akkor nyomás.

A sofőr kinyitotta a kocsiajtót, melyen először Gabe szállt ki, majd Lena, aztán Kaila, magam elé engedtem Mishát, így én voltam az utolsó.

Nem hittem a szememnek, mikor megpillantottam az óriási, elegánsan kivilágított épületet, melynek bejáratáig vörös szőnyeg vezetett. 2 létrán álló ember éppen most próbálgatta a világítást. Az erősséget, a színeket és a tónusokat állították be. A vörös lánccal összekapcsolt korlátokat éppen most igazították a vörös szőnyeg mellé. Egy másik munkás a jegyárakat akasztotta ki, míg egy másik táblán nevek voltak találhatók. Csak a legfelsőt láttam siettünkben, mely a következő volt: Leonardo DiCaprio.

A hideg rázott ki, mikor ezt elolvastam. Tudtam, hogy színvonalas lesz, de hogy ennyire, arra nem számítottam. Vörös szőnyeg, tévéadók, híres emberek…jobban kell majd teljesíteni, mint gondoltam.

Az épületbe érve még jobban megdöbbentem. Cipőm sarka kopogott a márványkövön, a csillogóra tisztított falban szinte láttam magam. Rögtön megjelent mellettünk egy öltönyös férfi, aki először valami kártyát adott Mishának.

- Lányok… - fordult felénk. – Most szétválunk. Ahogy mondtam, egy óra múlva megkereslek titeket. Csak ügyesen. – paskolta meg mindkettőnk arcát, majd Gabe-bel és Lenával az oldalán elment.

- Jöjjenek. – mosolyodott el az öltönyös pasi, aztán elindult, mi pedig követtük.

- Neked mondta Misha, hogy ennyire nagyszabású lesz? – súgtam Kailának.

- Én is ezt akartam kérdezni tőled. Nekem egy szóval sem említette. – rázta a fejét csodálkozón. Tudatlanul vállat rántottam, s beszálltunk a liftbe az öltönyös után. Az 1-es számot nyomta meg. Egy hosszú folyosóra érkeztünk.

- Kaila Tomphs? – cikázott tekintete kettőnk közt.

- Én vagyok. – mosolyodott el a mellettem álló lány.

- Ez lesz az Ön szobája. -  - nyitotta ki illedelmesen az ajtót. Kaila megköszönte, majd egy nekem címzett integetés után bement.

- Kizárásos alapon Ön Blair Collins. – fordult felém mosolyogva.

- Igen. – bólintottam mosolyát viszonozva.

- A következő szoba. – mutatott eggyel arrébb, majd akárcsak Kailának, nekem is kinyitotta.

- Köszönöm. – indultam befelé.

- Kérem. – hajolt meg visszafogottan, amin elmosolyodtam, majd bezártam magam után az ajtót.

Nem volt bent senki. Bizonyára késik az én stylistom. Fogadjunk kifogom a legrosszabbat. Mindig olyan szerencsétlen vagyok. Leültem a kanapéra, s jobbnak láttam nem nyúlni semmihez.

Alig vártam vagy 5 percet, kopogtak. A kilincs lenyomódott, majd megjelent az ajtóban egy szőke hajú férfi. Komor volt az arca, a levegő belém fagyott, aztán kedvesen elmosolyodott, engem pedig elöntött a remény, hogy talán mégsem olyan durva.

- Blair Collins? – csukta be az ajtót.

- Igen. – álltam fel, s tettem néhány félénk lépést felé.
- Troy Giles. – nyújtotta felém mosolyogva a kezét, amit határozottan, mégis gyengéden ráztam meg. – Hmm…. – pásztázta az arcom, majd észrevétlenül hátrébb lépett és végignézett rajtam tetőtől talpig.

- Hmm…? – nevettem fel.

- Azt hiszem…szerencsésen kifogtalak. – dörzsölgette 2 ujjával az álla vonalát.

- Oh…tényleg? – mosolyodtam el boldogan. Ezt vehetem egy bóknak, nem?

- Tudod, tegnapelőtt kiállították a résztvevők képét a nevükkel alatta. És ahogy végignéztem a soron, te valamiért kitűntél számomra a többi közül. Rajtad kívül még két életképes lányt találtam, és csak remélni tudtam, hogy hármatok közül valamelyik jut nekem.

- Van valami tétje, hogy melyik stylist kit készít?

- Igen. – bólintott. – Az est folyamán szavazni lehet a bemutatóban végigvonuló lányokra, és aki a legtöbb szavazatot kapja, annak a stylistja jutalomban részesül. – ezen csaknem leesett az állam. Misha nekünk miért nem mondott minderről semmit? – Nem a jutalom miatt szerettem volna szép lányt kapni, nehogy félreértsd. Egyszerűen csak mindketten híresebbé válhatunk, ha ügyesen dolgozunk. – kacsintott rám. Szimpatikus volt nekem ez a pasi. Kigyúrt volt és erős, mindeközben középmagas és kedves. A személyisége is megnyerő volt.

- Mindketten? Én is? – folytattam a kérdezősködést.

- Aha. – bólintott mosolyogva. – A nyertessel interjút is készítenek, ami bekerül majd a Vogue-ba, a Cosmopolitan-be, a Glamour-ba és pár tévéadó is leadja majd.

- Tessék? – szaladt ki a számon egy oktávval magasabban, mint általában.

- Úgy látom, Misha barátném ismét a „legyen minden meglepetés” taktikát választotta. – nevetett fel. Értetlenül álltam előtte, s lassan bár, de feldolgoztam, hogy miket mondott. Ez a bemutató sokkal komolyabb, mint én azt gondoltam. Minden Troy által elmondott információ megmagyarázza Leonardo nevét is a vendéglistán. – Na, csajos, akkor kezdjünk bele. – paskolta meg az arcom.

Egy falhoz lépett, megnyomott valami gombot, így a falba észrevétlenül elrejtett ajtó kinyílt, s máris láttam, hogy az a gardrób. Ruhát még alig láttam, de amit láttam, már abból is leszűrtem, hogy elegánsabbnál elegánsabb ruhák lesznek ott. Aztán egy asztalhoz lépett, ismét megnyomott egy gombot, mire kinyílt az asztallap és kiemelkedett belőle ezer meg ezer sminkkészlet. Egy szekrényen megjelentek körömlakkok ezrei. Egy harmadik gomb megnyomása után pedig a cipős részleg nyílt ki. Itt kicsit máshogy működnek a dolgok, mint otthon. „Csöppnyit” fejlettebbek.

- Válasszunk először ruhát. – intett fejével a gardrób felé.

Meg sem lepődtem a benti látványon. Minden csodálatos, rendezett, csillogó, elegáns.

- Mi szerint választunk ruhát? – kérdeztem izgatottan.

- Nos…ebben az évben az évszakoké lesz a főszerep. Színösszeállításban valami olyat kell kreálni, ami visszaadja az adott évszakot. A ruhahossz nem meghatározó, tehát ha téli, akkor is lehet rövid, ha nyári, akkor is lehet hosszú. Csak olyan érzetet keltsen, hogy ott vagyunk abban az évszakban. – mesélte mosolyogva.

- Mennyire vad ruhákat terveztél? – haraptam ajkamba.

- Tavaly megjártam a vadsággal. Idén a szolidságra teszem a voksom. – kacsintott rám. Mosolyogva bólintottam.

Legalább negyed óra volt, mire körbejártuk a szoba minden zugát. Megnéztünk minden ruhadarabot. Nadrágok, felsők, pólók, laza ruhák, elegáns ruhák… Összeválogattunk pár szettet a lazább viseletet képviselő ruhákból, ám végül úgy döntöttünk, nem nagyon illenének erre a divatbemutatóra.

Valami olyan kell, ami ütős, mégis visszafogott. Troy szerint egy egyszerű koktélruha is megtenné, mert szerinte az arcom az igazi fegyverünk, amit óriási bóknak vettem. Találtunk legalább 10 koktélruhát, amely képviselhetné az évszakokat. Sikerült lecsökkenteni őket ötre, ám a nyári közül nem tudtunk dönteni. Egy vörös és egy sárga volt versenyben, végül Troynak támadt egy nagyon jó ötlete. A vöröset választjuk, amit megvadítunk majd egy kis szintén vörös rúzzsal és egy vörös, esetleg fekete cipővel.

Őszi kollekció

Téli kollekció

Tavaszi kollekció

Nyári kollekció

A ruhával megvagyunk. Következik a haj. Csupán egy „hajdesignt” kell választanunk, de annak nagyon jónak kell lenni, mert egész idő alatt úgy lesz és emiatt ütősnek kell lennie. Troy már kész tervekkel állt elő. Készült rövid, félhosszú és hosszú hajú lányok számára is, esetemben a hosszú hajra van szükség. Voltak vadító és szerény ötletei is. Közösen jutottunk arra az egyezségre, hogy nem visszük ezt sem túlzásba. Sok kicsi sokra megy – ezt az elvet követtük. Troy továbbra is nagyon jó arc volt, mindig volt vicces kommentje mindenhez. Szerintem jó kijöttünk. Végül úgy döntöttünk, befonjuk a hajam és egy mindegyik ruhához illő pillangót tűzünk bele, ezzel is fokozva ártatlanságom – és ezzel még előnyre is tehetünk szert a huszonakárhány évesekkel szemben.

Már csak a smink maradt. A legegyszerűbb megoldást választottuk: barackszínű szemhéjpúder, amely mindenhez megy. Szemceruza, tus, spirál, és a szemem kész is mindegyik évszakhoz. Óriási mázlink van, hogy a sorrend az ősz, tél, tavasz, nyár lesz, mert mi a nyárra terveztük be a vörös rúzst, tehát nem fog belerondítani más évszakok összhatásába. A „pirosítóm” is barackszínű volt, ezzel inkább azt érve el, hogy színt adjunk a bőrömnek.

Háromnegyed 6 volt, és még nem választottunk cipőt. Az őszi és tavaszi kollekcióhoz már megvolt, a nyári és téli még nem. A téli, csillogó ruhámhoz végül egy nagyon magas sarkú fekete cipőt választottunk, míg a vörös ruhámhoz egy szintén vörös cipőt. A nyári kollekcióm szinte rikítani fog. Akár a nap.

Troy adott egy lapos talpú cipőd kölcsönbe, amiben járkálhatok azalatt, míg a villámmegbeszélés folyik. Kailával együtt mentünk le a színpad mögött backstagebe, ahova mindenkinek oda kell érni fél 7-re.

- Rájöttem, mi ez. – fordultam Kaila felé, aki kíváncsian nézett rám. – Egy stylistok és márkák közti verseny. Erre van ez a nagy felhajtás. Csupán mellékkellék ez a divatbemutatós cucc. Kell valami ürügy, hogy szépen legyen tálalva a dolog.

- Teljesen igazad van. – helyeselt bólogatva. – De én élvezem. – vigyorodott el.

- Nem mondtam, hogy én nem. – böktem meg mosolyogva.

- Hölgyeim, hölgyeim! – jelent meg a semmiből egy férfi, kezében egy köteg papírral. Mindenki rá kapta a tekintetét, a halk sutyorgások is megszűntek. – Először is, köszöntök mindenkit itt, a Mignon Fashion Studio-ban. Az én nevem Gary Bert. – köszöntött minket mosolyogva. – A stylistotokat már megismertétek, beavatta az először ittlévőket a dolgok menetébe, tehát mindenki mindent tud. – válaszolnék erre egy igennel, csak nem tudom, hogy én mindent tudok-e. – Már csak annyi a feladatunk, hogy negyed óra alatt villámgyorsan megismertessük veletek a színpadot. Úgyhogy nyomás felfelé. – intett, hogy kövessük, ő pedig elindult.

A színpad óriási volt. A kifutó legalább 10 méteres, maga a színpad pedig egy óriási kör. Mindannyian a színpad közepén gyűltünk össze. A teremben az utolsó simításokat végezték. Székrendezés a lépcsősen emelkedő nézőtéren, világításellenőrzés és próbavilágítások, hangpróba, díszletigazítás és miegyéb.

Gary elmondta nekünk a koreográfiát. Ősszel indulunk. Közepes gyorsaságú zene lesz aláadva, mesterséges szelet fognak csinálni, sárga és barna levelekkel díszítik majd a színpadot. Aztán következik a tél. A zene lelassul majd, műhó fog esni, karácsonyfa a színpadon, fúj majd a „szél”, vattadarabok helyettesítik majd a havat a színpadon. Aztán jön a tavasz, ekkor a zene ismét gyorsabb lesz, színes virágok a színpadon, színes lámpa-megvilágítások. És végül a nyár, amikor erős fények és gyors zene fogja feleleveníteni a nyarat. A strandlabdáktól és napozóeszközöktől most eltekintenek, mert elvileg a tavalyiban volt és lelombozta a ruhák eleganciáját. Na igen, én ennek csak örülök, hogy nem lesz, mert az én ruhám sem laza…

A koreográfia egyszerű: párosával végigvonulunk a kifutón, a színpad közepén megállunk, ismét végigmegy az egyik, aztán a másik, majd felsorakoznak a megbeszélt helyre. Mindössze 10 páros lesz, ami 20 embert jelent, minden páros maximum 2 percig vonul, 4 évszak van, és az évszakok közötti ruhaváltásra 5 perc van, ami annyit tesz, hogy a show körülbelül másfél órás lesz.

Amint lejöttünk a színpadról, a nézőket elkezdték beengedni. Én még fel sem fogtam, hogy mi fog történni. Egy helyiségben leszek például Leonardo DiCaprioval, aki előtt ráadásul még végig is vonulok. És ez még csak egy ember. Ki tudja, ki jön még…!

A backstageben számozott ajtók voltak. A Kailáé és az enyém a 3. volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a 3. páros leszünk. Szerintem az egész jó. Troy engem, Kaila stylistja pedig Kailát készítette fel. Utolsó simítások voltak már csak szükségesek, mint például a kihullott tincsek fixálása és megbizonyosodás arról, hogy a többi nem fog kihullni, vagy éppen az egyenetlenül összeragadt spirál kijavítása, na és persze pár próbaséta a magas sarkú cipőkben.

Háromnegyed 8-kor kellett felsorakoznunk a backstageben. A páros egyik tagja a színpadra vezető két lépcső egyikéhez, a másik a másikhoz. Ahogy végignéztem gyorsan a többieken, elég vegyes a paletta. Valaki a méteres, kalapba szúrt tollakat és a ruhához csatolt uszályt részesítette előnyben, valaki maradt a laza, szakadt stílusnál, valaki pedig – például én – az egyszerű, de elegáns vonalat képviselte. Na igen, itt látszik meg a stylistok közti ízléskülönbség.

Gary köszöntötte a szinte aréna nagyságú teremben összegyűlteket. Aztán jött a két műsorvezető, aki felkonferálta a műsort és izgatott hangulatot teremtett.

- A mai esten az évszakoké lesz a főszerep. Mivel jelenleg az ősz és tél fordulóján vagyunk, jöjjenek hát az őszi hangulatot képviselő ruhák! – kiabálta a mikrofonba a nő.

Ekkor eszméltem csak fel, hogy miénk a pálya. Az első emberek már fel is léptek a dobogóra, várva a megfelelő pillanatot, hogy indulhassanak. Nem is tudom miért, de eddig nem izgultam. Most viszont a lábam remegni kezdett és a szívem a torkomban dobogott.

Elindult a zene.