thoughts, reasons, goodbyes...

Jobban örülnék, ha most egy 56. fejezettel tudnék jönni, de attól tartok, egy kicsit nagyon más a szitu.

Nem tudom, hányan tudjátok, de a 10. osztály a jelenlegi élettársam, és hát lévén annak, hogy az országos listán 5. helyezést elért suliba járok, egy cseppecskét talán sok a tanulnivaló. Olasz tagozaton vagyok, napról napra annyi házit kapunk, mint három tantárgyból összesen. A felsőfokú angolom írásbeli része már megvan, szóbelire most decemberben megyek és kötelezően sikerülnie kell – ezt az elvárást tűztem ki magamnak. Tehát egyszerre két nyelvvel is tetőtől talpig foglalkoznom kell, ami magában is egy kisebb kihívás, és még csak nem is említettem a többi tantárgyat. Még november vége sincs, és máris annyi négyesem van, mint amennyit a 9 évem alatt összesen szereztem november előtt. Eléggé parázós vagyok és rohadtul nem vagyok hozzászokva ehhez a hanyagságomhoz, amivel most először van gondom, és hogy őszinte legyek, rendesen megijedtem az év elején produkált eredményeim lehetséges hatásától a jövőre nézve. Sürgős javításra van szükségem, hogy biztos legyen az ötös átlag és úgy érzem, ez nem fog menni az írás mellett.

2 blogra kellene legalább hetente 4-5 oldalas részeket szolgáltatnom, de örülök, ha heti váltással tudok rájuk írni. Hétköznap szinte lehetetlen, hogy akár egy teljes oldalt megírjak, sokszor fél 9-kor zárom be sóhajtva az utolsó könyvemet, persze a fél 11-ig való tanulásokból sem volt hiány az elmúlt hónapokban.. Fontos kiemelnem, hogy földrajz érettségi előkészítőre járok, a menete a következő: szerdánként 5:30-kor kelek (mint amúgy minden nap), van 6 fárasztó órám (egyik sem olyan, hogy rajz vagy ének vagy tesi, áá dehogy.. jó kis szívatósak), az órák után pedig van egy jó hosszú szünet, amikor ugyanis a faktot várjuk, ami csak 4-kor kezdődik. Bejáró létemnek köszönhetően nem tudok hazajönni, mert mire hazaszállítmányoz a busz, mehetnék is vissza. Tehát a suliban dekkolok 13:20-tól 16-ig. Mondanom sem kell, végigtanulom ezt a laza 2,5 órát, mivel minden órán írunk és a tanulás mellett izgulok is. Kellemes, nem? Ha ez nem lenne elég, 4-kor elkezdjük az órát rögtön a dogával, miután beadtuk ki is kapjuk az előző órai dolgozatot, ezzel nagyjából fél-¾ óra megy el, és a fennmaradó ¾-1 órában vesszük az anyagot. Fél 6-ig kell koncentrálnom, hogy megértsem például a föld történetének összefüggéseit, a kőzetburok majdnem 10 oldalas meséjét, és még csak keveset is mondtam, lesz ez még rosszabb is. Valójában átvesszük az eddig tanultakat, de azért mégis oda kell figyelni annak ellenére, hogy ezt már egyszer megtanultuk. A tanárom egyébként piszokjó, ő az egyik kedvencem. Oké, miután korgó gyomorral és lecsukódni kívánó szemekkel rájövök, hogy vége az órának, pakolunk és rohanunk a buszhoz, hogy aztán negyed 7-re hazajöjjünk és legalább 7-kor le tudjunk ülni tanulni másnapra. Valójában több, mint 12 órát töltök el távol az otthonomtól – jó, ez a „távol” csak 20 km. :D

Mielőtt átmennék életleírásba, rögtön mondom is, miért írtam ezt le nektek: mert ez – is – az oka, hogy hétköznap nem tudok írni. Péntek délután szeretek inkább zongorázni, kimenni kicsit a tesóimmal, míg engedi az idő, nem pedig a gép előtt ülni, bár kétségkívül nagy részét a délutánnal mégis ezzel töltöm, de akkor is Mr. Bieber után olvasgatok, vagy az egyéb dolgaimat rendezem. Este pedig szokásos rituáléként megnézem a Vampire Diaries-t, ez elmaradhatatlan. Damon forever! Szombaton kötelezően nem kelhetek fel 9 előtt, ezt megbeszéltem magammal. :D Ez még sosem volt probléma, legutóbb is fél 11-kor másztam ki az ágyból, de még akkor is álmos voltam. Talán a szombat este az, mikor kicsit tovább bírok gépezni, de péntek este is hamar ágyban vagyok, mert egyszerűen elalszok a gép előtt. Ne felejtsük el, a szombatomból már csak egy fél nap maradt, amiben azért tanulni is kéne, na meg egy kicsit takarítgatni itt-ott. Aztán jön a vasárnap és bár ezen a napon is sokáig alszok, este mégis úgy érzem, fáradt vagyok. Talán mert vasárnap verem be a fejembe a hétfői és keddi tanulnivalók nagy részét. Tehát vasárnap este sem megy olyan flottul az írás.

Megjegyzem, most is már a szememet dörzsölöm, pedig még csak pár perce múlt el 8 óra. Nem baj, ezt a bejegyzést be kell fejeznem!

Már csak annyi van hátra, hogy ilyen sok magyarázat után kinyögjem a magyarázkodás okát is….

Jaaj, de hogy kéne mondani? Igyekszem a lehető legfinomabban és legtűrhetőbben kifejezni:

Vivacious nyaralásra megy!

Nem szó szerint kell érteni, de gondolom átment nektek a szarkasztikus jelentése.

Tehát pár napig….napig?...hétig! sajnos nem lesznek részek. Kénytelen voltam így dönteni. Jobb ez nektek is, mert nem hozok összecsapott részeket és nem kell azon bosszankodnotok, hogy vivacious mi a jó fészkes fenét csinál, ami miatt nem hoz részt, és jobb nekem is, mert így remélhetőleg javítok majd az iskolai eredményeimen.

Tehát egy kicsit elszaladok pihenni, alszok egyet és aztán újult erővel visszatérek! :) – fogjátok fel így ;) Tényleg nem tervezek hosszú kimaradást, úgy értem nem hónapokra megyek el, csak amíg úgy nem érzem, mentálisan készen állok a folytatásra.

És még egy fontos dolog, talán a legfontosabb: nagyon, naaaagyon remélem, hogy emiatt nem pártoltok el tőlem, és remélem megértitek a helyzetem. Egyáltalán nem könnyű ezt tennem, de tegnap betelt a pohár napi két négyes beszerzésével. Így nem bírom tovább. Vissza kell hoznom a régi magam és ehhez kérem a türelmeteket és kitartásotokat.

Nem ígérek semmit a visszatérés időpontjával kapcsolatban, csupán annyit mondok, újra itt leszek, amint tudok!

Nagyon szeretlek titeket, kis családom, és aggodalomra semmi ok: ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem!!! ;)

Ui.: Ezt a bejegyzést úgy, ahogy van bemásoltam a másik blogomról, valójában sok értelmét nem láttam egy újabb szöveg írásának. :)